Kényszerszünet és a Pozitív példakép

       Ma kihagyom a futást, meg egyáltalán mindenféle testmozgást, mert a legutóbbi futás alkalmával nagy fájdalmaim voltak. Jelentem sérültet jelentek! Pihentetem a lábam, valószinüleg ingyulladásom van, de csak egy kicsit - már ahogy megbírtam állapítani... (kitapogattam, hol fáj, a a jobb lábam, sipcsontja alatt és az izom között egy pont körül)

Pause van.

Persze, próbálom kitalálni, miért e sérülés és több mindenre is gondolok:
- túlságosan nagy vehemenciával fogtam hozzá a futáshoz, nem volt meg a lassú de következetes fokozatosság, kimerült, "beállt a lábam"
- anno vásárolt, nevesincs decathlonos cipőm, mint kiderült, nem rekortán pályára való, én viszont ott kezdtem róni a köröket rendületlenül és duplán visszavert a lábamnak a talaj és a cipő együtt
- kiegészítő mozgást is kellene, kellett volna végeznem a futással párhuzamosan

Ezért most pihenőt tartok, csütörtök óta szépen javul egyébként a lábam, már nem fáj és jó ha ma nem edzek, nem erőltetem, hogy most tényleg legyen rendben és bírjam a további terhelést, hisz a célt elakarom érni!
- augusztus 31 - 10 km - 
BÁR - azt hiszem este egy hatalmas sétával azért kielégítem a lelkem,
hogy legyen mégis valami mozgás! ;-)

S ha már kényszerűségből szünetet tartok és ha hozzám hasonló cipőben jársz kedves "kezdőfutó" barátom, álljon itt egy példaKÉP, hogy nem kell feladni, mindenféle indoknak nem kell behasalni, légy erős és a nehézségek ellenére is futni kell, mert lélekben és testben is megerősít, no nem csak a mozgásra gondolok, hanem a kitartásra is:
A mai pozitív példa-kép.
Az idei Keszthelyi kilométerek versenyen készítettem. Hogyan nem kell feladni, abbahagyni, gyermekkel is lehet futni kérem szépen! ;-)

Megjegyzések