A leghosszabb futásom - The most longest distance

13.1 km
Amióta futok, azaz ez év májusa óta, ez a leghosszabb táv amit megfutottam.
Nem terveztem, de a tíz kilométeres versenyre készülve, arra gondoltam, hogy próbára teszem magam, vajon mennyit bírok egyhuzamban futni... Versenyhelyzetbe képzeltem magam, s próbáltam tempóban maradni, öt és feles és hatos irammal futni.
Az eleje volt a legnehezebb, úgy három, négy kilométerig, amíg felvettem a ritmust, simulékony lett a futótechnikám és a légzésem is szépen ütemesre sikeredett és amikor túl voltam az első fáradtsági szinten, már ment minden mint a karikacsapás. Öt kilométer után fantasztikusan éreztem magam. Fáradtságnak semmi jele nem mutatkozott, kellemes tempóval haladtam előre a kerékpárúton Bagod felé.
Induláskor az egy órás swing tracket indítottam el az okostelefonomon. Gondoltam, jó vagyok, ha előbb meglesz a tíz kilométer, mint ahogy elfogy a zene. Sikerült. 59.15 perc alatt teljesítettem a 10k-t. Rendkívül jól éreztem magam. Úgy éreztem, a világ végéig eltudnék futni, így nem álltam meg.
2015.09.07. állapotom a futásról
Futottam tovább, csendben, késő este volt már és a zene sem szólt a fülemben. Szép volt a naplemente. Szerettem volna megfotózni, de hát versenyben vagyok, nem állhatok meg!
Csak azt latolgattam, meddig fussak?
Próbáljam meg a félmaratont?
No nem, azt nem, nem lehet! Nem készültem ilyen hosszú távra, nem volt nálam víz, sem energia pótlására valami finomság. Meg aztán nem kell megszakadni egy futásban, holnap munka van és élni kell. Nem beszélve arról, hogy nem tudom milyen hatással van szervezetemre, ha teljesen lemerítem az "elemeket" vajon, hogy viselem másnap?... Így aztán, mikor 12 kilométer után egyre inkább ledermedt a lábam, egyre nehezebben, fásultan léptem, felhagytam a futással. Biztosra veszem, hogy bírtam volna még, de mivel fejben már arra gondoltam, hogy nem kell agyon hajszolni magam, mert holnap is futni szeretnék és én csupán kedvtelésből futok, nem akarok profi versenyző lenni, ezen gondolatokkal párhuzamosan adta fel a szervezetem a küzdelmet és fáradt el a lábam... végül Zalaszentgyörgyön álltam meg, párom, Mónika szüleinek házánál. Kértem inni és felhívtuk Mónit, hogy jöjjön el értem, mert lépni sem bírok már...
13.1 km - 01:18:30m
E beszámolóm a hosszú futásom másnapján írom, így a következményekről pár szót:
Fáradt vagyok nem vitás, most este még inkább, hisz dolgoztam egész nap. Kicsit fáj a bal térdem és mindkét combom, de talán ez nem is fájdalom, inkább csak érzem. Izomlázam nincs.
Tegnap este nem vacsoráztam, csak két görög joghurtot ettem és sokat ittam. De még éjjel is no és ma egész nap csak ittam amikor lehetett. (Szóval nagyon fontos ilyen hosszú távon, 10k felett a vízpótlásra figyelni)
Ezen a héten már nem futok, pedig holnap van futónapom, de nem futok. Pihenni kell, regenerálódni s mivel én lassabban pihenem ki az ilyen fizikai traumát, csak vasárnap fogok egy átmozgató futást csinálni... 

Megjegyzések