Magam ellen futottam

Nagyon jó módszer a fejlődésünk tesztelésére, ha saját magunk ellen futunk.
Ezt tettem tegnap esete. Egy korábbi (július 7.) 6 km-es futásom ismételtem meg, majdnem centire pontosan azzal a céllal, hogy megpróbáljak jobb időeredményt elérni. Az Endomondo nagy barát ilyenkor is. Minden kilométernél mondja a különbséget a jelenlegi és az akkori futás között.
Íme az eredmény: 2015.07.07.
és a tegnapi, 2015.09.03.
A némi különbség a távolságban abból adódik, hogy az első futásom pontosan 6 km volt. A tegnapi valamivel több, 6.3 km lett. Ha a hat kilométer elérését nézzük, az 34 perc alatt megvolt, tehát javítottam két percet, de mivel többet futottam tegnap, ezért nem látszik a végső időmön ez a javulás.
A táblázatból az is világosan kitűnik, hogy a futás minősége jobb lett. Például, nem futottam olyan gyorsan tegnap este (maxpace), mint az első alkalommal, de az átlagos iramom mégis jobb lett. S ami még nagyon fontos adat, hogy a szívritmusom jobb tartományban mozgott a második futás alkalmával. Míg a júliusi futáskor 160 - 181 között volt, (tehát futottam maximális teljesítménnyel is) addig tegnap este a jobb időeredményhez nem kellett felpörgetnem a szívem olyan nagyon, szépen dolgozott az anaerobic tartományban, abban, amikor a szív a legjobb fejlődést mutatja.
Az első alkalom szívanalízise:
s a tegnap esti, amikor is a szívem hatékonyabban dolgozott. Hatalmas fejlődés nem?
A futást egyébként nagyon élveztem. Kissé nehezebb volt az elején, három kilométernél tapasztaltam oxigén hiányt, amit aztán kis légzéstechnikával kiküszöböltem, de természetesen nem lassítottam. Aztán öt kilométernél végtelenül könnyed lett a futás. Élvezettel suhantam az éjszakában, hallgattam lépéseim neszét. Kicsit gyorsítottam, mert éreztem, vannak még tartalékaim és ez nagyon jó, mert a 10k lelfutása előtt reményteli, hogy ezzel a tempóval (5.5pace) talán végíg tudom futni a versenytávot...
Olvasd el ezt is:
Készülök a 10 kilométerre
A könnyed futásról
Remegő lábakkal

Megjegyzések