Kellene még egy tüdő

        A tegnapi edzésemen a távolgágot visszafogtam kicsit, mert vasárnap verseny lesz és erre hangolódva már nem feszegetem a pofonos ládát, kicsit lazítok. Úgy, hogy a hosszú 13 kilométer helyett csak nyolcat terveztem, ötven perces idővel. Csak lazán.
Gondoltam én.
Nem tudok lazítani annyira, amennyire kellene ilyenkor...

             Ugyanis, azt találtam ki, hogy mintegy versenyt modellezve fogok futni, hogy lássam mire számíthatok, mármint a fizikai állapotom illetően. Mert ez a verseny már más mint az első, amikor teljesen zöldfülüként futottam s igazából mindenféle terv nélkül abszolváltam a távot. Ez lesz a második versenyem. Most már koncepcióm van. Viszonytani tudok és  elvárásaim vannak magammal szemben, na! Nem a versenyen elért eredményre, helyezésre gondolok - hiszen a futottak még kategóriát erősítem - hanem a saját időmet veszem számításba, mit is szeretnék futni és mihez képest.
             Mindenképp fejlődést szeretnék felmutatni. Legalább is szeretném ha látnám, hogy a Csatafutam (augusztus 1) óta fejlődtem. Akkor 55.37-es idővel futottam a 9500 métert. Ehhez viszonyítva, szeretném ötven perc körüli idővel futni a tízet vasárnap délelőtt. Nem kicsi előrelépés lenne, de jó volna, ha sikerülne, örülnék neki nagyon, mert ez az eredmény már biztató jel lenne a félmaraton irányába.

           Szóval lassan kezdtem a futást, hogy a lábaim szépen felvegyék a ritmust, testem ütemi hőmérsékletre hangolódjon. Aztán fokozatosan emeltem a tempón, hatról öt és félre. Kíváncsi voltam ezt hogy bírom s meddig bírom, szervezetem hogy viseli a terhelést. Egy kicsit még rátettem a lapátra, öt körüli idővel futottam két kilométert. Majd egy kilométer lazítás után (6.30) újra megindultam, de akkor jött az az érzés, hogy kellene még egy tüdő! Négy kilométer! Ez nem lesz jó, gondoltam. Szívritmusom 165, a maximális tartományoz közel. Szóval ez nem fog menni. Megint lassítottam aztán pár kilométer után újra megindultam, ekkor futottam a max. tempót, (4.50 pace). Szívritmus 171, tehát a maximális fordulatszámon pörgött a motor. De nem bántam, ezt a nyomást is fel kell dolgozni valahogy, úgy hogy futottam ahogy a lábam bírta. Újabb egy kilométer után ismét átváltottam recovery üzemmódba és lassan haza kocogtam. Még 7.30 -as tempót is produkáltam... ez már szinte gyaloglásnak számít....

     Tanulság? Nem kezdhetek bele az elején, mert akkor biztosan elfutom magam. Nem bírom még a ötös tempót. Legalább is hosszú távon nem. Szép fokozatosan kell felépítenem a futásom és türlemesen fogyasztani a távot, majd emelni a sebességen és a végén, ha marad szufla, akkor mindent bele...

Adatok:
Táv 8 km - 49 perc
Max pace 4.10  - átlagos 5.58
max heart rate 171  - átlagos 156

Megjegyzések

korpa üzenete…
Lehet, hogy az 50 perc még korai, talán 3-4km-en már menne ez a tempó versenyen, de azért 10 még odébb van szerintem.
Umberto Pezzetta üzenete…
Valahol mélyen én is így érzem, de hamarosan, mire eljön a start ideje, feltör belőlem és nem leszek összetörve ha nem sikerül ;-) Köszönöm Attila!
korpa üzenete…
amugy jó látni a lelkesedésedet, tartson is ki sokáig, egészségben
Umberto Pezzetta üzenete…
talán ha nem kap el a gép és megtudok maradni azon a szinten, mikor a futás nem lesz teljesítmény kényszer, hanem élvezem még mint hobbi futó és a verseny csak a pikantériája a dolognak, akkor sokáig fog tartani nálam ez a hobbi azt hiszem
korpa üzenete…
Pedig én úgy látom, hogy már elkapott, majd' mindenkit elkap :)

"Mindenképp fejlődést szeretnék felmutatni. Legalább is szeretném ha látnám, hogy a Csatafutam (augusztus 1) óta fejlődtem. Akkor 55.37-es idővel futottam a 9500 métert. Ehhez viszonyítva, szeretném ötven perc körüli idővel futni a tízet vasárnap délelőtt"