A leghosszabb futásom - 25.33 km

Egy újabb kísérlet a hosszú futásra.
Egy újabb teszt, mennyit fejlődtem az elmúlt két hónapban és hogy bírom a hosszút.
Tervszerű hosszú futásom csináltam meg vasárnap reggel. Azért tervszerű, mert kéthavonta egy, az aktuális futásaimhoz képest extra távot próbálok teljesíteni, hogy szokja a futómű és a szervezetem a nagyon hosszút.

Ennek megfelelően egy új (nekem új) útvonalon megfutottam a valamivel több mint 25 kilométert.
A legutóbbi ilyen akciómkor, november 24-én életem első félmaratonját futottam meg 2:15 idővel, szintén egy szép vasárnap reggel és finoman szólva is megviselt, két napig éreztem a térdeim.
Október 27-én a 17.18 kilométer volt a csúcs. Talán ezt vettem a legkönnyebben.

2016.01.31 Half marathon
De tegnap, január 31-én emeltem a tétet és 25.33 kilométert futottam.
Ebben ugye benne van egy újabb félmaraton, aminek az ideje ezúttal 2:05 lett, s ez nagy öröm számomra, hisz kerek tíz perccel rövidebb idő alatt teljesítettem a bűvös huszonegyet úgy, hogy az útvonal mindkét alkalommal tartalmazta a bazitai emelkedőt. (ez már hagyomány lesz, azt hiszem)
S hogy milyen volt ez a hosszú? Nagyon jó érzéssel futottam, eleinte nem erőltettem a tempót, csak lazán, idő van figyeltem a technikára és a légzésre. Kilenc kilométernél, ahogy leértem Bazitáról, elfogyasztottam egy gélt és ittam is, gondoltam, mire szükség lesz rá már benne legyen a szervezetemben. Aztán ahogy fogytak a kilométerek Teskánd környékén már tervezgetnem kellett, merre is futok majd tovább, mert látszott, hogy hazáig alig lesz egy félmaratonnál több, és én többet akartam mindenképp. Nos így aztán még az andráshidai kerülőt beépítettem az útvonalba... Örömmel töltött el, hogy Babosdöbréte környékén, úgy 16 kilométer után kezdtem gyorsulni, 18 és 21 között is tudtam tartani az öt és feles tempót. Szóval jót szórakoztam magamon, hogy gyakorlatilag "vágtáztam" ;-)
Zalaegerszeg - Kökénysmindszent - Babosdöbréte -
Teskánd - Andráshida - Kaszaháza útvonal - 25 km. 
Fáradtnak nem éreztem magam csak egy kicsit kezdett fájni a sérült térdem. Szóval a Gébárti úton galoppoztam, mikor elértem a 22 kilométert (biztos ami biztos) és akkor újjongtam, persze csak magamban, hogy megvan a második félmaraton, méghozzá jó idővel! Örömöm után aztán varázsütés szerűen állt be a fáradtság. (Agyban dől el! mindig mondom) Magamba nyomtam egy újabb gélt (szerintem már későn) ittam is, aztán elindultam a legrövidebb úton hazafelé... elég volt... gyalogoltam úgy 50 métert és közben meggyőztem magam, hogy nem adhatom fel, a terv legalább 25 km volt... szóval tovább kell csinálni! A neszelei vasúti átjáróban éppen piros volt a lámpa, úgy hogy nem haza indultam, hanem folytattam az utat, ahogy elterveztem Kaszaháza felé. De ekkor már Korpát idézve, erősen "rottyon" voltam és szépen hazavonszoltam magam, a térdem is fájt már... Ennek ellenére mondom, nem viselt meg ez a 25 km! Szépen, sok sétával kisimítottam a ráncokat (másnapi recovery jobban működik sétával, mint a tétlen pihenéssel) és ma már teljesen rendben vagyok és nagyon boldog!



Megjegyzések

korpa üzenete…
Gratulálok, férfi munka volt, mint ahogy a Termál Tour II. is!
Umberto Pezzetta üzenete…
Köszönöm szépen! ;-) A TT II-ről lesz beszámoló is azt hiszem
Zoltán Császár üzenete…
Októberben irány a Budapest Maraton, én is szeretnék arra felkészülni!
Umberto Pezzetta üzenete…
Jól hangzik ;<-) addig van még kilenc hónap! Hajrá!