Nagyon fáj!

József Attila után szabadon...
e felkiáltás zakatolt végig a fülemben, ahogy befejeztem a mai penzumot. Az Endomondo által kiosztott edzésadagot teljesítettem, ami nem volt sok, (30 perc alatt 4.3 km két intervallumban) de mivel két nappal ezelőtt futtatta velem a 12 perces tesztet (futni 12 percig ahogy csak bírok két öt perces laza futás között) sokat kivett belőlem, és a napom se úgy alakult, hogy felkészülhettem volna a futásra. Tulajdonképpen egész nap nem ettem, tíz órától délután ötig folyamatosan úton voltam és fényképeztem... de futni akarok, apró- cseprő problémák nem gátolhatnak, és a mai etap könnyűnek ígérkezett. Aztán mégsem.
Az utolsó kilométeren szerintem csak vánszorogtam...
Még jó hogy este negyed 11-kor fejeztem be a futást, senkivel sem találkoztam az utcán, így nem is láthatta senki sem, hogy milyen kínok közt érkezem haza..
Ime a teljes lapom: Running workout de a lényeg itt látható:

De mi történt?
Semmi extra, már egy ideje fáj a lábam s igazából nem törődök vele, mert a profik is mondják, "az előfordul" ;-) mármint, hogy fáj a lába a futó embernek. Szóval nincs elég idő a pihenésre, Heti háromra emeltem a futós napok számát körülbelül két hete, mert azt tapasztaltam, hogy a két futónap olyan távol esik egymástól, hogy kizökkenek a ritmusból. Így most heti háromszor futok, kedden, csütörtökön és vasárnap este. Ez már jobb beosztás, fejlődésre késztet és az Endomondo is jobban szereti, sőt, ő nem is akart velem szóba állni a heti két edzéstervvel... 

Megjegyzések