Harmatos fűben futni...

          A múltkor regisztráltam a Futótárs oldalon, és a regisztrációhoz kötött egyik kérdés az volt, mikor futsz? Kipipáltam, hogy este. Igen, esti futó vagyok, mert csak akkor van időm sportolni. Sőt, néha késő éjszaka megyek. Ha futónap van, semmi nem érdekel, futok akár milyen késő este van. (volt már olyan is, hogy éjjel, féltizenkettőkor mentem le futni s fél egykor értem haza)

Reggeli futás... 
Erről mindig azt gondoltam, hogy azt én soha nem tudom meg milyen, hisz nehezen kelő vagyok, este szeretek sokáig fent lenni, aztán reggel kihúzni amíg lehet.. nem véletlen, hogy hajnali, szép ködös tájképem sincs ;-) mire felkelek ezek a dolgok odavesznek.

Ma viszont szabadnapos vagyok és adódott, hogy reggel futok.
        Már a készülődést is nagyon bírom, lassan kezdem a bemelegítést, nyújtás közben összeszedem a futóholmikat, heart rate monitor, headset, stb.
Endomondo terve egy laza 3.5 km futás volt s mivel reggel van, gondoltam irány a természet közel (városból nehéz kapásból a természetbe jutni) A Zala part felé vettem az irányt és futottam a régi vasúti pálya nyomvonalán. El a sportcentrum mellett, az Interspár mögött a Skanzenig. Ott befordultam a Rákóczi útra és vissza a belvárosba. 4.5 km lett a vége.

                  Amikor az elhagyott nyomvonalon futottam, derékig érő fűben, hátamban a reggeli napfénnyel, a csendben csak az Asics halk puffanásait lehetett hallani, ahogy a lábam földet ért és a harmatos fű illata körülvett, igyekeztem mélyeket szippantani belőle és akkor megéreztem azt a varázslatot ami a reggeli futókat rabul ejti és nem tehetnek mást, mint korán kelni, hogy újra átéljék. Tünemény volt, ahogy suhantam a hatalmas fűben, puhán lebegtem a fűszálak között, minden erőlködés nélkül haladtam tova, előre a végtelenbe...
ez élmény volt a javából!

Megjegyzések