A szégyenteljes futásról...

          Az élet igazolta, a türelmetlenség a futó ellensége.
Főleg a kezdő futóké akik néha betegesen türelmetlenek, hisz a tapasztalt futó már tudja, az okosabb a másik kárán tanulta meg, a kevésbé okos, (mint én) a sajátján, hogy nem szabad türelemetlennek lenni!
                   Történt, hogy a szombati verseny után oké, hogy kihagytam a vasárnapi edzést, de a hétfőit nem. Nem, mert jól éreztem magam és meg is jegyeztem magamnak, hogy milyen jól letudtam a verseny utáni fáradtságot.... szóval hétfőn lefutottam a 12 perces tesztet.
"Szégyenteljes" futásnak hívom azóta is azt a hétfői edzést, mert hezitáltam, hogy fussak vagy ne fussak, éreztem, hogy nem kell erőltetni, ki kell hagyni a hétfői edzést is, pihenni kell. Ennek ellenére lefutottam az öt kilométeres távot a 12 perces fuss ahogy bírsz etappal. A recovery szakaszban már nem tudtam futni. Sétáltam hazafelé, majd szó szerint vánszorogtam... alig tudtam lépni, annyira fájt az alsó lábszáram, a sípcsontom, illetve a körülötte lévő izmok.
Nem vagyok magamra büszke, mert pedig jól tudtam, verseny előtt jó ha pihensz kicsit, de utána kötelező! Ezt nem fogadtam meg, mert az edzéstervemre gondoltam, hogyan lesz tovább. De az edzéstervemben nem volt benne, hogy kilenc és fél kilométeres versenyt futok szombaton!
Mondanom sem kell, jó tanulópénz volt ez nekem, mert a mai edzést is ki kell hagynom, hisz éppen csak hogy tudok járni...

Megjegyzések