Az igazi edzésről - About the real practice

Az első hegymenet próba futásom grafikai elemzése.
A tizenhárom kilométeres futás utáni pihenős napokban sok mindenre rájöttem. Szinte felismerési rohamaim voltak arról, hogy hogyan kell edzeni. Hogy az edzés nem verseny. Hogy a futónak edzés közben nem szégyen meg-meg állni. Hogy az edzés nem csak futásból áll. Hogy futás közben sok minden mást is lehet csinálni, hiszen edzés van!
Szóval.
Négy nap pihenő után, a vasárnapi edzést úgy terveztem, hogy nem terveztem.
Nem volt haditervem, csak futni akartam, mert nagyon hiányzott már és hogy mindenképp hegymenetet kell gyakorolnom, mert a hegyre fel futás javítja a futóstílust, mert a terhelési adag fontos abban, hogy később a versenyeken bírjam a terhelést. Két kilométeres bevezető futás közben minden kilométernél megálltam. Az elsőnél nyújtottam a második kilométernél sétáltam pár métert, éppen a hegy lábánál, pihentem kicsit a hegymenet előtt. Aztán nekiiramodtam a bazitai emelkedőnek. Ez két kilométer hegymenetet jelent, két rövidebb könnyített szakaszokkal (nem olyan meredek emelkedőt jelent). Az első kemény emelkedő szakasz után nem álltam meg, pedig nagyon nehezen viseltem terhelést, csak azt akartam, hogy futás közben dolgozzam fel a terhelést, futás közben stabilizáljam a szívritmusom. Mikor "kifújtam" magam, akkor sétára váltattam kicsit. Aztán újra nekieredtem az emelkedő hátralévő részének ami még mindig legalább egy kilométer volt. Most már könnyebb volt a futás, nyugodt tempóban értem fel a bazitai tévé toronyhoz s kezdtem meg a leereszkedést az Alsóerdő felé vezető panoráma úton. Mondanom sem kell, jobban szeretek felfele futni a hegyre, mint lefele a lejtőn. Ez azért van, mert biztonságosabbnak érzem. A lejtőn lefele futáskor úgy érzem nagyobb terhelés éri a lábakat, nem beszélve arról, hogy a rossz talaj viszonyok még balesetveszélyesek is a futóra nézve, akár el is csúszhat, vagy eshet egy rossz lépés után. Szóval erőteljesen fékeztem a tempóm lefele menet. Már vízszintes talajon hazafelé vettem az irányt. Az Alsóerdő nyilvános kútjánál ittam pár kortyot és végeztem néhány kitöréses gyakorlatot, erősítés és nyújtás gyanánt. Aztán újra futottam hazáig. A vége 10.85 km lett egy óra húsz perc alatt.
De a számokkal ezúttal nem foglalkoztam. 
Nem érdekelt az idő és a távolság sem igazán. Ami fontos volt, hogy élvezettel futottam, nem megszakítva magam. Többször megálltam sétálni, nyújtani és erősítő gyakorlatokat végezni. És azt hiszem ezek volt a vasárnapi edzés legfontosabb momentumai. Elfáradtam, de rendkívül jó érzéssel fáradtam el, nem úgy mint aki kifutotta magát és alig él...
Az edzés nem verseny!

Megjegyzések