Vasárnapi 13 km és a Spartathloni hősök

Az edzéstervemnek megfelelően, vasárnap a hosszú futás napja.
Ilyenkor Zalaegerszeg belvárosából felfutok a bazitai tévé toronyhoz és a panoráma úton "lekocogok" kicsit megpihenve, aztán balra fordulok az Aranyoslap felé, majd a kis dombon keresztül átfutok Besenyőbe. Onnan a kerékpár úton egyenesen haza a Zrínyi úton. Ez pontosan 13.1 km.

Nem könnyű etap, hisz a bazitai hegyre felfutni nem kis dolog, kicsivel több mint két és fél kilométer hegymenet. Csak felfelé, folyton felfelé. Amikor először futottam ezt a távot, kétszer álltam meg pihenni, hogy kicsit rendbe szedjem magam, légzésem emberhez méltóvá váljon. Tegnap harmadszor futottam meg, de már pihenés nélkül, csak mikor leértem a panoráma úton az Alsóerdőbe, akkor ittam kicsit és sétáltam harminc métert, aztán futottam tovább.
Szóval nem könnyű etap.
Különösen a felfele futás nehéz a kezdő futók számára. De meglehet csinálni.
Mégpedig úgy, hogy közben Lubics Szilvire gondolok, aki szombaton futotta a Spartathlont. Milyen futás az! Milyen hegyek a 246 km közben. Milyen hegy lehet az, ahol a versenyzők harmada kihullott és Szilvi is csak nyolcas pésszel futott! és futottak 24-33 órán keresztül....
Szilvi és a többi hős erőt ad, rájuk gondolok, mikor nehéz, mikor nincs oxigén...
Aztán kicsit lassítok és futok tovább.
Tegnapi futásom Lubics Szilvinek ajánlom és a többi hősnek aki elindult a Spartathlonon és azoknak akik elérték céljukat és könnyekkel küszködve érintették meg a nagy király bal lábának hüvelyk ujját... 
13.1 km - Mónikával elneveztük Bell run- nak, mert egy harang formálódik ki a nyomvonalán ;-)

Megjegyzések