Trail running - Az első igazi terepfutásom

        Már régóta terveztem, hogy futok terepen is.
Azért mert kell a változatosság. És azért mert jól erősít, részben kíméli a futó izületeit, hisz egy puhább talajról van szó, fejleszti az egyensúlyérzéket, erősít rendesen és nem csak a comb, fenék és lábizmokat, hanem a csípő és derék-hát izomzatot is. Továbbá, azért is egy nagyszerű edzésforma, mert szép helyeken futhatok, ahol nincsenek autók, szmog és ilyesmi. Csend és nyugalom. Szóval a természetben, totálisan benne, a természetben.

Tölli Tamással beszéltünk össze, hogy mutat nekem Egerszeg környékén egy-két szép útvonalat.
A 17 km-es lehetőséget választottam, (volt két rövidebb táv is) és úgy jött ki, hogy amig a házunktól a helyszínre értem, már futottam négy kilométert bemelegítés gyanánt, így aztán a vége egy félmaraton lett...

Hétkor indultunk az Alsóerdőről.
Valóban szép helyeken futottunk, minusz 7 fokban. Deres volt a táj rendesen és futásunk felénél kelt a nap. Elfutottunk valahova, aztán onnan vissza a kiindulási pontra. Útközben csak három pont volt, amikor ráismertem a helyre, hogy hol is járunk... de olyan lehetetlen irányból közelítettük meg a már ismert helyeket, hogy teljesen más képét mutatta a táj... Ezt nagyon élveztem!



364 méter szintemelkedés, 2:15:39 idővel, 149bpm átlagos pulzussal és 6:19 pace tempóval teljesítettem, teljesítettük a távot.
Szerintem jól haladtam, Tamás is elégedett volt a futásunkkal. Ő recoveryben volt, én tempóztam, ahogy bírtam ;-). A táv végefelé már nehezen mentek az emelkedők, egyre zavaróbbá váltak az ösvények egyenetlenségei... Kifutottam magam. Jól estett nagyon.
Annyira lekötött ez a futás, hogy fotózni is elfelejtettem...

Megjegyzések