Futásom összegzésére vállalkozom (2017)

Az idei Kis-Balaton körön futok éppen, 34 km.
A tavaly elért időmet csak két perccel sikerült megjavítanom, mert megint meleg volt és mert megint elfutottam az elejét ;-) Hiába ezt is tanulni kell. Hogyan maradjunk higgadtak egy verseny folyamán.

Mivel szépen elmaradtam az írással, valamiféle összegzésre vállalkozom, hogy némileg bepótoljam az elmaradttakat. Holnap vége az évnek és 2017 utolsó futása van már csak hátra, a Zalaegerszegi Mountain Man Marathon, amelyen a 24 km-es távon indulok.

Szóval valahogy úgy éreztem, csinálom, edzek és futok, de mit is mondhatnék róla? Futok. Hónapok, évek folyamán (milyen érdekes, hogy már ilyeneket írhatok, hogy évek ;-) oly közel, bensőséges viszonyba kerültem a futással, hogy az már nagyon személyes. Futok magamnak, s megvan a közös titkunk is. S mivel olyan nagyon személyes, gondoltam, másra így már nem tartozik, úgy sem mond egy kívülállónak semmit sem, sokakat pedig biztos vagyok benne, hogy nem is érdekel. Dicsekedni sem akartam vele s nem is akarok. Futok és kész. S közben jól vagyok, köszönöm szépen. Élvezem.
Aztán pedig arra gondoltam, hogy talán mégis csak lehet valami motiváló hatása annak amit véghez vittem, és két és fél év alatt elértem. Ezért aztán mégis csak írok ;-) Hisz a blogot is azért kezdtem el, hogy példát mutassak, motiváljak másokat akik éppen most térnek erre az útra, vagy gondolkodnak azon, milyen jó lenne futni, fittnek és egészségesnek lenni... Szóval olvass tovább! ;-)

Az utolsó bejegyzésem óta sok minden történt:

- Futottam egy personalrecordot félmaratonon Koppenhágában. Ide éppen ezért utaztunk el Mónival, hogy élménylöketet kapjunk a nagy verseny által -ne csak a mindennapi edzések jelentsék a futást - és megpróbáljunk a maradandó élmény mellé egy szép eredményt is produkálni. Sikerült is mindkettő tervünk, maradandó élmény lett a futásból az extrém körülmények miatt, amik uralkodott a befutónál. (jégvihar, tumultus, árvíz és felhőszakadás)

Koppenhága 2017.09.17.
A félmaratonos rekordom e naptól 1:45:16 


- Koppenhága  után Zalakaros következett, a Kis-Balaton kör 34 km. Verseny, ahol ismét elfutottam az elejét és meleg is volt rendesen. Nagyon elfáradtam, Kayano ide, Kayano amoda, ismét oda lett a lábamon néhány köröm a hosszú futás végére. Ennek ellenére két percet javítottam az egy évvel korábbi eredményemen. Ezen a versenyen, futás közben világosodtam meg, hogy a maraton még várat magára részemről. Nem erőltetem, sok- sok kilométer kell még a lábamba, hogy készen álljak egy rendes és élvezetes maraton megfutására. Az ultrára pedig mindenképp...

Így aztán az ősz folyamán félmaratonokat futottam, amikor olyan kedvem volt. Mónival többet túráztunk, kiegészítő edzésként, megcsináltuk az Írottkő 34 km-t és a Badacsonyi 16 kilométeres teljesítménytúrát, ami az eltévedés miatt 21 lett. De nem követve semmilyen edzéstervet futottam tovább kedvemre.

Novemberben komoly, mentális hullámvölgybe keveredtem.
Jöttek a hidegek, hamar sötétedett és egyre gyakrabban kényszerültem éjszak az utcára. Nagyon nem volt kedvem futni. Kihagytam néhány edzést is. Nem kis pszichikai ráhatás (rugdostam magam rendesen) kellett, hogy tovább tudjak lépni e hullámvölgyből.

Szerencsére, két hét kínlódás után újra, újult erővel futottam, úton voltam, csináltam az edzéseket, mert az éves tervem is kezdett már veszélyben lenni.
Erre az évre 2017 km teljesítését tűztem ki célul, és decemberben komolyan tempóznom kellett, hogy utolérjem magam. Ekkor volt egy 81 km-es hetem is ;-)


Végül az idei tervem december 28.-án, csütörtökön,
egy komoly esővel megtámogatott futással (5k) teljesítettem! a 2019 km -t


A szilveszteri 24 kilométeres futás már csak az idei év lezárására, bónusz futás lesz számomra.
A tervem, hogy jól kifussam magam, élvezzem az év utolsó futott kilométereimet, jót versenyezzek, hogy méltóképpen és boldogan zárjam le a 2017-es esztendőt.

Jövőre a terv: 2018 km

Megjegyzések

Blog Timi üzenete…
Gratulálok, így tovább! 😊 Nagyon halványan, de én is kitűztem magam elé a 2018 km-t, mondjuk elég kicsi rá még az esély, hogy meglesz. A legfontosabb meg úgy is az, hogy élvezzük 😊
Kilométerben gazdag, sérülésben szegény, boldog új évet Nektek Mónival!
Umberto Pezzetta üzenete…
Köszönjük! Való igaz, a feeling számunkra a legfontosabb, úgy hogy nem engedjük, hogy a teljesítmény az élvezet rovására menjen. valahogy a kettőt jó lenne harmóniában tartani ;-)